A változás hangjai: Mana Shooshtari felerősíti az iráni nők hangját

Még a történelem legnehezebb időszakaiban is fontos kiemelni azokat, akik továbbra is követik álmaikat, és lépéseket tesznek azért, hogy a világot jobb hellyé tegyék. A Seventeen minden hónapban a fiatalokat tiszteli A változás hangja, azok, akik változást hoznak közösségükben és általában a világban.

---

Nők. Élet. Szabadság. Az Irán-szerte kirobbanó tiltakozások erőteljes éneke felöleli az évtizedek óta elnyomott és elhallgatott iráni nők követeléseit. halálát követően Mahsa Amini – akinek valódi neve, Jina, az iráni törvények szerint nem jegyezhető be – tömegtüntetések, ezrek vezetésével nők és fiatalok, az iráni rezsim elnyomásának megszüntetéséért folytatott harcba kezdett, és erőszak. A gyűlések szabadságot és egyenlőséget is követelnek.

Az Egyesült Államokban sok fiatal iráni-amerikai nő, például a 22 éves Mana Shooshtari barátok, családtagok és szeretteik életüket kockáztatva kivonulnak az utcára a szabadságért harcolni Iránban. A tiltakozások kirobbanása óta Mana a közösségi médiába vonult, hogy szolidaritást vállaljon és felerősítse hangját, információkat, fényképeket és videókat tesz közzé a felkelésről és a felkelésről.

„Különösen megérintett ez, mert iráni vagyok” – mondta Mana Tizenhét. „Szövetségesek, akik olyan bátran teszik kockára az életüket az emberi jogok és a demokrácia érvényesüléséért.”

Mana, az iráni bevándorlók lánya felismeri annak óriási jelentőségét, hogy platformját használja a tüntetők üzeneteinek terjesztésére, hogy megmutassa harcuk valódi, rideg valóságát. A világ nem hagyhatja figyelmen kívül azt, ami jelenleg Iránban történik, mondja Mana. A társadalmi igazságosság érdekképviselete olyan szenvedély, amely mindennapi munkájába is beletartozik, mint a San José Állami Egyetem politikatudományi szakának szakterületi igazgatója. Alulról építkező demokraták főhadiszállásaés a Fiatal Demokraták San Joaquin alelnöke.

Mana Shooshtarit a demokráciáért vívott fáradhatatlan harcáért és az eltökéltségéért, hogy ott változtasson, ahol arra szükség van. Tizenhét A változás hangja.

17: Miért fontos számodra, hogy most szót emelj az iráni nőkért és szót emelj?

KISASSZONY: Hívek a nők jogaiban és az emberi jogokban. Úgy érzem, hogy fel kell lépnem, és segíteni kell az iráni nők és lányok hangjának felerősítésében. Nagyon komolyan veszem ezt, mert bár iráni vagyok, megvan az az erényem, hogy [az Egyesült Államokban] születtem. És ez óriási kiváltság, mert megvan a képességem, hogy politikus legyek, és nem kell aggódnom az életem miatt. Míg Iránban az egyszerű cselekmény, hogy kimegy az utcára és tiltakozik, azt jelenti, hogy kockára teszik az életét. Úgy érzem tehát, hogy valóban ez a legkevesebb, amit tehetek, hogy felerősítsem a hangjukat, különösen mivel olyan bátran harcolnak ez ellen a rezsim ellen, amely az elmúlt 43 évben túszként tartotta az országot.

17.: Miközben az iráni nőket pártolja és szolidárisan harcol velük, milyen érzelmek járnak át rajtad?

KISASSZONY: Őszintén szólva minden este sírok. Annyira inspirált a bátorságuk – az utcára mennek, és szemtől szembe mennek a rendőrséggel, akik olyan hevesen reagálnak a tiltakozásaikra. De szomorúnak érzem magam. Nézem az összes videót, és meg vagyok döbbenve. Gyászolok, mert ezek az emberek az életüket teszik kockára. Engem inspirál, de elszomorít, hogy hány ember vesztette életét, hány ember lesz a letartóztatások és a kínzások miatt tartósan megsérültek, mert csak olyan életet akarnak, ahol élhetnek szabadon.

17: Hogyan tehetnének másként az emberek, és segíthetnének az iráni tüntetőknek?

KISASSZONY: Mindenekelőtt erősítse fel az okokat. A közösségi média egy nagyon hatékony eszköz arra, hogy felerősítse a földön tartózkodó, olyan bátran harcoló emberek hangját. Több fiók is képes olyan videókat készíteni, amelyeken emberek bátran kivonulnak az utcára. Videókat is megosztanak arról, hogy a rezsim milyen borzalmasan, erőszakosan reagál rájuk. Nagyon fontos, hogy a világ tudja, mit tesz a rezsim a békésen tiltakozó emberekkel.

Másodszor, szólítsák fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy hozzon létre egy olyan mechanizmust, amely elszámoltathatja a rezsimet tetteikért. Az Amnesty International egy millió aláírást gyűjtött petícióval hívja fel a nemzetközi közösséget ennek a mechanizmusnak a kiépítésére, különösen az emberi jogok érvényesülése terén. [Ezt a petíciót aláírhatja itt.]

Végül hívja fel a sajtóorgánumokat – legyen szó helyi vagy országos médiáról –, hogy segítsenek foglalkozni ezzel tiltakozásokat, és győződjön meg arról, hogy kiemeli az iráni nép szabadság- és szabadságigényét egyenlőség.

17: Mi ösztönöz arra, hogy továbbra is használja a hangját?

KISASSZONY: Politológiát tanulok, és azt vettem észre, hogy a demokrácia érintetlen megőrzésének vagy a demokrácia megteremtésének egyik legjobb módja az, ha hiszünk és remélünk, hogy ez megvalósul. Az a tudat, hogy valóban meg kell hinned a demokráciába vetett szenvedélyt, az az, ami tovább tart. Őszintén hiszem, hogy globálisan fordulóponthoz érkeztünk. Érdekes, hogy Jamie Raskin kongresszusi képviselő egyszer csatlakozott az egyik Grassroots Democrats HQ telefonbankjához, és elkezdte beszélni arról, hogy a demokrácia globálisan tágul vagy zsugorodik. Globálisan ezen a ponton vagyunk, ahol el kell döntenünk, hogy szűkülünk vagy terjeszkedünk? Hiszek a demokrácia bővülésében. Hiszek a demokrácia puszta erejében. Ezt kell szem előtt tartanunk, miközben folytatjuk a harcot és törünk előre, mind Iránban, mind itt az Egyesült Államokban.

17: Mikor kezdődött újra az aktivizmusban végzett munkád?

KISASSZONY: Soha nem gondoltam volna, hogy olyan leszek, aki nagyon politikus. Aztán Donald Trump lett az elnök, és betiltotta az egész családomat hivatali ideje alatt. 16 évesen ezt elég megdöbbentőnek találtam. Arra gondoltam: „Hogyan dönthet úgy valaki egy tollvonással önkényesen, hogy ezek közül mindenki bizonyos országokba nem biztonságos bemenni, ezért be kell tiltanunk őket?’ Ez különösen bejött, mert én iráni lánya vagyok bevándorlók. Szóval ez volt a fordulópontom. Ekkor döntöttem el, hogy belevágok.

Az utolsó évem a középiskolában az volt, amikor a parklandi lövöldözés történt. Egy barátommal együtt tiltakozást szerveztünk az egyetemen a nemzeti körbejárás alatt. Felszólaltam a városomban, Stocktonban zajló tüntetéseken is. Ekkor kezdett felerősödni az aktivizmusom. A Miss America szervezeten keresztül tanultam meg a mechanizmusokat, hogyan lehetünk aktivisták. Versenyeztem a kiemelkedő tini programjukon, ami lényegében Miss America kishúga. Ha Ön a Miss America cím birtokosa, akkor társadalmi hatású kezdeményezésre van szüksége. Az enyém akkoriban a művészetet finanszírozta, de akkor tudtam meg először: „Ó, írhatsz levelet a kongresszusi tagodnak valamiről, amiért szenvedélyes vagy, és kitalálod, mit? Néha válaszolnak.” De igazán a főiskolán ugrottam bele az aktivizmusba, amikor úgy döntöttem, hogy politológiára szakosodok, és a 2020-as választások során találtam rá a választási aktivizmusra.

17: Az aktivizmus terén szerzett tapasztalatai során – a Grassroots Democrats Field igazgatójaként, a Young Dems alelnökeként – mi volt a legnagyobb fénypont? Mi volt a legnagyobb kihívás?

KISASSZONY: A legnagyobb fénypont a szavazók óriási száma, akikkel a Grassroots Democrats főhadiszállásán sikerült kapcsolatba lépnünk. 2020-ban 6,1 millió telefonhívást kezdeményeztünk, 3,1 millió SMS-t küldtünk ki és 700 000 képeslapot postáztunk. Ebben az évben körülbelül 1,13 millió hívást kezdeményeztünk. 3,5 millió szöveget küldtünk ki, és 478 000 képeslapot postáztunk. És eddig 46 000 ajtón kopogtattunk be kaliforniai kongresszusi körzeteinkben.

Nagyon megindító élmény volt számomra, hogy ennyi szavazóval kapcsolatba léphetek, mint olyan embernek, aki szenvedélyesen törekszik arra, hogy kikerüljön a szavazásból, és gondoskodjon arról, hogy az emberek jobban kommunikáljanak egymással. De van ez a csodálatos ifjúsági programunk is, tulajdonképpen így kezdtem a főhadiszállással. 2020-ban önkéntesként kezdtem. Aztán az ügyvezető igazgató úgy döntött, hogy részmunkaidőben, majd teljes munkaidőben vesz fel, és most én vagyok a terepigazgató. Személyesen garantálhatom, hogy fiatal Dems programozásunk milyen erős. Több mint 100 fiatal aktivistát tudtunk képezni, hogy megtanulják a szervezés alapjait, legyen az telefonos banki ügyintézés, a politikai adománygyűjtés alapjainak megértése, vagy annak megtanulása, hogyan legyünk jók vezető.

De a másik oldalon én is diák vagyok. A diploma megszerzése mellett a kampányok által igényelt sok óra egyensúlyozása nagy kihívást jelentett. De ennek örömmel teszek, tekintve, hogy mennyire szenvedélyes vagyok demokráciánk fenntartásában.

17: Hogyan óvja meg mentális és érzelmi egészségét, miközben egyensúlyba hozza az aktivizmust a munka és az iskola között?

KISASSZONY: Ez egy folyamat, amit még tanulok. Nagyon nagy kihívás, nem fogok hazudni. Önfegyelemnek kell lennie. Erős időgazdálkodási képességekkel kell rendelkeznie, ami sok gyakorlást igényel. Arról is gondoskodnod kell, hogy szánj időt magadra. Ügyeljen arra, hogy aludjon egy kicsit ahelyett, hogy nem aludna. Győződjön meg róla, hogy naponta legalább egy dolgot talál, legyen az akár sétálni megy, vagy felhívja egy barátját, hogy megadja magának azt a plusz lökést, amelyre szüksége van a túléléshez.

17: Mik a céljaid a jövőre nézve?

KISASSZONY: Őszintén szólva ez az, amin még mindig gondolkodom. Tudom, hogy mindenképpen a munka politikai végén akarok maradni. Szeretnék részt venni benne, segíteni akarok az embereknek abban, hogy tudják, hogyan maradjanak polgári elkötelezettségük. De az is érdekel, hogy olyan politikai munkát végezzek, amely az emberi jogokra összpontosít. Különösen érdekel a nemek közötti egyenlőség, annak biztosítása, hogy ezt ne csak itt az Egyesült Államokban, hanem világszerte is népszerűsítsük.

17: Mit jelent számodra a Változás Hangja kitüntetettnek lenni?

KISASSZONY: Ez hatalmas megtiszteltetés. Egy olyan magazin által kiemelni, amelyet olvasva nőttem fel, az a világot jelenti. Izgatott voltam, hogy részese lehettem ennek, mert emlékszem a Tizenhét magazin, amivel együtt nőttem fel – a stílusnak és a legújabb trendeknek szenteli, de nem igazán emlékszem, hogy olvastam volna a társadalmi igazságosságról. Azt sem láttam, hogy nagyon politikussá válnék, vagy aktivista lettem volna. Tehát látni a változást, hogy mindkettő Tizenhét és jómagam is sokat jelent, hogy a társadalmi igazságosság szószólója lettem. Azt hiszem, ez azt mutatja, hogy amikor nagyon keményen dolgozol, akkor észreveszik a munkádat.